CSÚF ÚJ VILÁG

1.
Toa Mazeka letelepedett a kiugró szirtfokon, ami nyugat felé nyúlt ki Grokoth aprócska szigetéből. A lenyugvó napok fénye aranyszínűvé változtatta a tengert, a távolban egy Tarakava halak után kapdosott a fénylő tarajú hullámok között. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ezen a földön Makuta uralkodik.
Mazeka szeretett elszökni a faluból, a folytonosan dolgozó matorántól, a mindenhol ott lévő Rahkshi-tól, a furmányos xiai gépezetektől, és kijönni erre a nyugodt, csendes helyre, letelepedni a puha aljnövényzetbe (ezzel a testtel leülni nem nagyon tudott volna), nézni a tengert, és merengeni a múlton. Ám alighogy kényelmesen elhelyezkedett, meghallotta, hogy valaki épp felé csörtet a szikla tetejét elborító sűrű (ám nem túl ellenálló) bozótoson keresztül. Mazeka épp megfordult, amikor a bozótból kilépett Tamu.
Mazeka azonnal felismerte őt. Mindig is Tamu volt a falu legjobb munkása, épp ezért, amikor erre a falura is sor került, hogy lakosaiból kiszívják a fényt, Tamut jutalomból elküldték Metru Nui-ba, és az ottani matorán orvosok különféle mutációkat hajtottak végre rajta, így lábkarmai és egy újabb pár karja nőtt, ezáltal még többet és még jobban dolgozhatott. A legkülönösebb tulajdonsága mégis az arcán viselt narancssárga Vahi volt—amely persze valójában egészen közönséges matorán maszk volt, melyet Tamu Metru Nui-beli tartózkodása alatt alakíttatott át ilyen különleges formájúra egy Ta-Metrui műhelyben. Tamunak ugyanis az Idő Maszkjáról szóló történetek voltak a kedvencei.